Van egy hely, ahova nem érsz el
akkor se, hogyha jól hazudsz.
A saját gyűlöleted emészt fel,
bűneid elérnek, hiába futsz.

Gyűlölsz,
te gyűlölsz,
gyűlölsz,
te gyűlölsz
mindent.

A hideg ráz, ha valami más,
mint ami neked tetszik.
A többi ember, állat, isten
csak nullaházi senkik.
Csak elveszel, nem adsz semmit,
neked a minden is jár,
azt élvezed, ha másnak fáj
és az egész világ lángokban áll.

Gyűlölsz,
te gyűlölsz,
gyűlölsz,
te gyűlölsz
mindent.
Gyűlölsz,
te gyűlölsz,
gyűlölsz,
te gyűlölsz
mindent.

gitár szóló

Egyszer feljön a nap,
letépi rólad a rangokat,
elvisz az ár és elfelejtik
az arcodat.

Gyűlölsz,
te gyűlölsz,
gyűlölsz,
te gyűlölsz
mindent.
Gyűlölsz,
te gyűlölsz,
gyűlölsz,
te gyűlölsz
mindent.

Melletem ülsz és látom
a szemedben ég az emlék
egy gyerekről, aki arra vágyott,
hogy ne legyen rajta fék.
Mindent feltenni egyetlen lapra,
padlógázzal az óceánig
ez a mozgatórugója.

Mikor kinyitják az ajtót
és besüt rajta a nap,
fogadj meg egy tanácsot,
ne gondolkozz sokat!

Utazom éjjel, utazom nappal,
futok a széllel, az agarakkal,
hogy odaérjek, ahol az élet
vörösre festi a kéket.
Utazom éjjel, utazom nappal,
futok a széllel, az agarakkal,
ahol a kékek vörösen égnek,
mikor a szemedbe nézek.

Abroncsok a porban
arról mesélnek,
hogy repít el egy gondolat, ami még
most is ugyanúgy éget.
A kilométerek levetkőztetik
az ember fiát,
egy emberöltő szalad el,
de én nem érzek hiányt.

Magadból mit áldoznál fel,
hogy azt lásd, amit én
ott, ahol a nap az arcodba karcol
a világ legtetején?

Utazom éjjel, utazom nappal,
futok a széllel, az agarakkal,
hogy odaérjek, ahol az élet
vörösre festi a kéket.
Utazom éjjel, utazom nappal,
futok a széllel, az agarakkal,
ahol a kékek vörösen égnek,
mikor a szemedbe nézek.

gitár szóló

Utazom éjjel, utazom nappal,
futok a széllel, az agarakkal,
hogy odaérjek, ahol az élet
vörösre festi a kéket.
Utazom éjjel, utazom nappal,
futok a széllel, az agarakkal,
ahol a kékek vörösen égnek,
mikor a szemedbe nézek.

Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.

Kint ülök az erkélyen
forró kávé gőzében
rágyújtok egyet a reggelre
bele-bele álmodok a füstjébe

Mi lesz velem, ma még nem tudom,
mit hoz magával a nappalom
emelem a poharam az életre
minden nap lehetne hétvége!

Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.

Belém botlott egy idegen
akit előtte sohase láttam még
leszállt a köd és beleképzeltem
a sohase látott történetét
hogy benne él egy fura lény
ami szabadulna és tüzet okád
fogva tartja, ha kiengedné
összeakasztaná a bokád

Mi lesz velüm, ma még nem tudom,
mit húz magával az alkalom
emelem a poharam az életre
minden nap lehetne hétvége!

Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.

kívülről minden jónak tűnik
felhőt karcol a kártyavár
megveszett lovak patája
kopog a lelke ajtaján
ha kinyitnád, mit találnál ott
törött tükröm mondd meg nékem
elveszett macskát a zsákban
ki a legszebb ezen a képen

Mi lesz velünk, ma még nem tudom,
mit húz magával a nappalom
emelem a poharam az életre
minden nap lehetne hétvége!

Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.

Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.

Egyedül vagyunk ezen a féltekén,
szemedbe egy csepp remény,
ott alszunk, ahol az ég szakad,
összegyűrt álmunk a talp alatt.

Álmodtam veled egy nagyot,
mire felkeltam már elhagyott,
visszamennék, megtaláljam,
ölelném a tüzet magában.

Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek fölé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.

Bozontos horizonton át,
figyelnek minket az angyalok,
az egyik szemük ránk nevet,
de én a másikkal csalok.

Letérdelt előttönk az ég,
vörös kezét nyújtja felénk,
félénken majd elszalad,
utána csak a csend marad.

Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.

Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.

Tart ez a pillanat...

A szél felkapott egy dallamot,
a távolban a szerelem elhagyott,
úton van mire már a táj,
ami meg kell az rám talál.

Egy más nap tovább indulunk,
egymásnak üzenetet hagyunk,
ha látja azt a másik,
hogy az egyik mire vágyik.

Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.

Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.

Tart ez a pillanat...

Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.

Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.

Neki elhiszem akkor is,
ha nem láttam sosem.
Megfordul utána
a világegyetem,
kigyúlnak a lámpák,
amerre jár
és keringőzni kezd el minden
szentjánosbogár,
és ő úgy lép,
mint senki más,
becsukja a szemedet,
hogy a szíveddel is láss,
kezét a kezedbe adja,
nem hagy hidegen,
olyat varázsol, amilt még
nem láttál sosem.
Fejem az ölébe hajtom,
édes illatát
fújja felém a szél,
nyitja az égbolt ajtaját,
az univerzum bámul,
hogy jött két idegen,
anyaszülten úsznak át
a csillagtengeren.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
Csillagtengerén.

Jó apám, ne aggódjon,
minden rendbe' van!
Jótanácsát megfogadtam,
de most hasztalan,
mert ezt még az Isten sem
látta előre,
de elégedett volt,
és azt mondta, hogy felőle
ússzunk csak, hogyha már
így hozta az élet,
az ítéljen el minket,
ki még sose tévedt,
s nem csavart a szívén
erős érzelem,
és nem mondta azt senkinek:
- Szeretlek, jöjj velem!
Fejét a vállamra hajtja,
édes illatát
fújja felém a szél,
nyitja az égbolt ajtaját,
az univerzum bámul,
hogy jött két idegen,
anyaszülten úsznak át
a csillagtengeren.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.

Fejem az ölébe hajtom,
édes illatát
fújja felém a szél,
nyitja az égbolt ajtaját,
az univerzum bámul,
hogy jött két idegen,
anyaszülten úsznak át
a csillagtengeren.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én.

Megkaptam a képeket,
nekem a tegnap teljesen szétesett.
Ismerős az a hely nekem,
ahol két idegen táncol velem.
Egy hosszú, két rövid,
ez kábé fél hatig
eltarthatott, de nem dereng,
hogy mi az, ami végül fejbe vert.

Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!

Úgy mondom, hogy mindenki értse,
az életemet a világért se
bíznám rá kóklerekre.
Rátaláltam egy jó receptre.
Ha eljön az idő, kifőzöm magamnak,
ha a dolgok jól haladnak,
a sűrűjéből neked is adok,
együtt nyaljuk a habot.

Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!

Az ember kezében jól áll a korsó,
az autója nem repülő koporsó.
A tüskét a szájba, ne a fába verjed,
a romantika íze hajnalra megerjed,
A jó nő a rossz fiúra gerjed,
neked meg ettől megered a nyelved.
Add oda a kulcsodat annak, aki épeszű,
hogy legyen a másnapod is nagyszerű!

Fogjam a kezedet? - Mi kéne még?!
Tudjam a nevedet? - Mi kéne még?!
Nézzem a szemedet? - Mi kéne még?!
A feleséged ne legyek? - Mi kéne még?!
Igyak, ha vezetek? - Mi kéne még?!
Falba a fejemet? - Mi kéne még?!
Legyek laza? - Mi kéne még?!
Dobom a kulcsot, Nem megyek haza!!!

Fel, fel, feltöltve! Fel, fel, feltöltve!
Fel, fel, feltöltve! Fel, fel, feltöltve!
Fel, fel, feltöltve! Fel, fel, feltöltve!
Fel, fel, feltöltve!

Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!

Ha úgy folyik a szesz, mint az Eufrátesz,
két hosszúra egy rövidet minden kör rátesz,
mikor jól esik a privát bódulat,
nincsen fék, megszakad a tudat.

Hajlékod emberként fogad,
Vagy bennem látod harcodat?
Tekinteted megsimogat,
Vagy felképelnéd arcomat?

Összeomlott templomod
Romjain át látod a holnapot.
Elrepít a vak remény,
Igazságért halni meg erény.

Az élet forgó színpadán
A jó meg a rossz is megtalál.
Átkod visszafordul rád,
Az égig nem jut el imád.

Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.

A baj nem szalad el.
A baj nem, nem szalad el Magától. Nem szalad el.
A baj nem szalad el.
A baj nem, nem szalad el. Magától nem szalad el.

P.u.n.n.a megmondta, az vagy, amit adsz.
Szerényen csillogsz, vagy Paraszt vakítasz.
Straigt edge, vagy egy raklap szer?
Szim, vagy Anti patikus a karakter.
A baj nem szalad el,
Veled utazik a tré majd parallel.
Magadat becsapni, miért?! Az bagatel.
A bűntudatod lesz az, ami majd arcba ver,
Hogy mit csináltál.

Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.

A baj nem szalad el.
A baj nem, nem szalad el Magától. Nem szalad el.

Mi lett volna, ha, meg hogyha akkor másképp?
Hogy hátat fordítasz, vagy maradsz meg társként?
Kivert kutya volnál, vagy házőrző véreb?
Akkor vagy fain, hogyha mindegyiket megéled!
Amit teszel, az rád hull/rád száll.
Az soha nem fog szeretni, akit mindig is utáltál.
Inkább az igazságot boncold, ha tudod, Budapest
Itt aki szeret, ölel. Aki hazudik, az ugyanez.

Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.

Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg?
Mi az, ami...?
Mi az. ami baj?

Nem szalad el.
Nem szalad, nem szalad el.
A baj nem szalad el.
Magától nem szalad el.

Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.

Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet

Elmúlt a nyár, még itt vagyok
De veled együtt mindent itt hagyok
Az ajtómon valaki más kopog
Még néhány szívet elkapok
Nem hajtom a fejemet igába
Nem születtem én sem hiába
Jöhetnek völgyek, hegyek
Csak jó időben, jó helyen legyek

Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet

Várnak rám forró városok
Amit az idő tőlem ellopott
Visszaszerzem
Az örömöt magamnak
Ott halászom ki, ahol harapnak
Nem tervezek semmit előre
Felteszek mindent a jövőre
Hogyha akarom, mindent megkapok
Rám ragyognak az égi csillagok

Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet

Nem vagyok ártatlan, a szárnyam váratlan
Mindent megtettél, az égbe felvittél
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam
A földön vergődtem, és végül feladtam

Nem hittem magamban, sem az álmokban
A tökéletesség tőlem távol van
A múlt szelleme sarokba kergetett
Menekülő állatként okoztam sebedet

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Mit elszenvedtem gyerekkoromban
A pillanat hevében rajtad megtoroltam
Elhagyott vidék lett a lakhelyem
Ki mint vet, úgy arat, itt kicsorbult az értelem

Őszinte érzelemnek szenvedés az ára
Gyorsan égetett a szenvedély lángja
Szikrából futótűz lett, mi élve eltemet
Parázzsal fedte el a téli kék eget

Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget

Lazán indult az este
Néhány haverom azt kereste
Hol ülhetnénk le páran
Hideg italokkal a forróságban

A szavak egymást követték
Közelebb húzta a lány a testét
Azt súgta, elég a szóból, kérjük a számlát
Egy taxi már odakint vár ránk

Nem volt kérdés, tudta jól
Hogy mi a következő lépés
A hálójában találtam magam
Lebegtünk ketten súlytalan

Heló, mondta, én meg mint
Akinek nincsen ezzel gondja
Vettem a lapot, tetszett ahogy
A karjaival ölelt át

Kérhetsz tőlem bármit, odaadom
Csak ne kérd el a szívemet
Mert az bosszút áll rajtad, ha eldobod
Megfagy, és tovább nem dobog

Nem volt kérdés, tudta jól
Hogy mi a következő lépés
A hálójában találtam magam
Lebegtünk ketten súlytalan

Minden kedden, csak mi ketten eltűnünk a képből
Én vagyok a fiúja, ő meg a nőm és néha kéz a kézből
Esszük egymás szavát, hálni jár belénk az ördög
Megadom neki, ő meg nekem a tiltott gyümölcsöt

Nem volt kérdés, tudta jól
Hogy mi a következő lépés
A hálójában találtam magam
Lebegtünk ketten súlytalan

Kérhetsz tőlem bármit, odaadom
Csak ne kérd el a szívemet
Mert az bosszút áll rajtad, ha eldobod
Megfagy, és tovább nem dobog

Felkapott ez a forgószél
Összeomlott házunk ég
Idegen arcok néznek ránk
Akik az álmainkat ellopják
Azok a fénybe lépve olvadnak el
Aki tiszta, annak félni nem kell
Mer' az álnok a saját kardjába dől
Ha kitör belőlünk a teremtő erő.

Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.

Nem én vagyok az,
Aki könnyen belehal
Az életbe, eldönti, mit akar
Tőlem az ég, így van ez rég
Ahogy engem látsz,
Túlexponált kép.

Lehet úgy tűnik néha,
Hogy feladom
A szívem megpihen,
De túl a szavakon
Van valami, ami mindig hajt
És elűz előlem minden bajt.

Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.

Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom...

Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.

Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.

Nem adom, nem adom fel.

Átjött hozzám este, éreztem hogy a teste,
arra kért, hogy hűtsem le, mer' felpörgette a hétvége.
Kérte a számom, régen a bárban, azt mondta,
még nem tudja hogy felhívjon-e, ha egyszer talán szükség lenne rám.
Mondtam neki, hogy mostanában inkább kerülöm a balhét,
ha neki mindegy hát lehetek én is néha az ágyban a kellék.

Ha másra vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam, és le kell vágnom a hajam.

Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.

Szóval, inspirálja, hogy az élet spirálban folyik meg a részletek,
amiket a lelki-szemetesládában az ember szem észrevett.
Kkidobott emlékek hátán visz az út, ami hozzá elvezet,
aminek a végén kézen ragad és elrepít majd az élvezet.
Arra várt, hogy eltűnjön felőle már ez az árnyék,
az eső sem eshet örökké és kezdődhet a fényjáték.

Ha erre vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam és le kell vágnom a hajam.

Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.

Ha öleltél barátot
aki már rég hiányzott
vágjál lyukat a kádba

Talán így megnyugodna
a lelked nyugtalanja
vágjál lyukat a kádba

Ha túl sok volt a dráma
ember tragédiája
vágjál lyukat a kádba

Ha már rég kicsordulna
egy fénycsepp az arcodra
vágjál lyukat a kádba

vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba

Ha már a nap se sütne
az eső már nem esne
vágjál lyukat a kádba

Ha már a szél se fújna
ha már a jég se fagyna
vágjál lyukat a kádba

Ha almafára másznál
amit már rég kivágtál
vágjál lyukat a kádba.

Ha nem tudsz már felállni
Jópofát se vágni
vágjál lyukat a kádba

vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba

vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba

vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba

Van egy álom, amit te szeretnél.
Tegyek félre mindent a kedvedért,
hogy már nincsen messze a kánaán,
meg ott majd a szabadság vár reám.

Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!

Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!

Majd te mondod, hogy merre kell menni,
csukott szemmel csak abban hinni,
hogy egyedül már biztos nem menne,
hogy az ember elveszett lenne.

Azt mesélted, hogy ott lesz a hegyen túl,
ahol a hegyek csúcsa az égbe nyúl,
meg hogy szeljük át az óceánt,
ott az édes élet íze vár.

Becsuktam a szemem,
megszédült a fejem,
amit mondtál
elhittem neked.

De túl a hegyeken
nem fogod a kezem,
nem táncolok,
mint egy marionett.

Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!

Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!

Ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,

ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem.

Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!

Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!