Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Kint ülök az erkélyen
forró kávé gőzében
rágyújtok egyet a reggelre
bele-bele álmodok a füstjébe
Mi lesz velem, ma még nem tudom,
mit hoz magával a nappalom
emelem a poharam az életre
minden nap lehetne hétvége!
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Belém botlott egy idegen
akit előtte sohase láttam még
leszállt a köd és beleképzeltem
a sohase látott történetét
hogy benne él egy fura lény
ami szabadulna és tüzet okád
fogva tartja, ha kiengedné
összeakasztaná a bokád
Mi lesz velüm, ma még nem tudom,
mit húz magával az alkalom
emelem a poharam az életre
minden nap lehetne hétvége!
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
kívülről minden jónak tűnik
felhőt karcol a kártyavár
megveszett lovak patája
kopog a lelke ajtaján
ha kinyitnád, mit találnál ott
törött tükröm mondd meg nékem
elveszett macskát a zsákban
ki a legszebb ezen a képen
Mi lesz velünk, ma még nem tudom,
mit húz magával a nappalom
emelem a poharam az életre
minden nap lehetne hétvége!
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Táncol a fény a két szememmel,
kezet rázok a képzelettel,
hogy leszállítson egy olyan képet,
azon rajta a csúnyák a szépek.
Megjelent: 2024. március 1.
1 dal, 4 perc
Egyedül vagyunk ezen a féltekén,
szemedbe egy csepp remény,
ott alszunk, ahol az ég szakad,
összegyűrt álmunk a talp alatt.
Álmodtam veled egy nagyot,
mire felkeltam már elhagyott,
visszamennék, megtaláljam,
ölelném a tüzet magában.
Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek fölé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.
Bozontos horizonton át,
figyelnek minket az angyalok,
az egyik szemük ránk nevet,
de én a másikkal csalok.
Letérdelt előttönk az ég,
vörös kezét nyújtja felénk,
félénken majd elszalad,
utána csak a csend marad.
Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.
Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.
Tart ez a pillanat...
A szél felkapott egy dallamot,
a távolban a szerelem elhagyott,
úton van mire már a táj,
ami meg kell az rám talál.
Egy más nap tovább indulunk,
egymásnak üzenetet hagyunk,
ha látja azt a másik,
hogy az egyik mire vágyik.
Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.
Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.
Tart ez a pillanat...
Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.
Lélegezz, hogy belélegezzelek,
ez a tánc a hegyek felé vezet,
nem kell, hogy örökre itt maradj,
csak amíg tart ez a pillanat.
Megjelent: 2024. január 22.
1 dal, 3 perc
Fantáziálok,
ragadós reggel,
becsukom szememet, látom a feneked
nem ébresztelek fel.
Maradnék még,
de el kell mennem,
rohanok, beléd eresztem a szerelem
apró nyilait.
Mint egy szellem
lebegek a mélykék lélektenger szélén,
szemeid szelíden szólnak, indulnom kell.
Nem várhat már
többet a vonatom,
de a szívem itt hagyom.
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
engem ott találsz.
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
a fényünk újra éled.
Te jutsz eszembe,
ha zenét teszek be,
ahogy az élet szélesvásznán
ezüstre fested le,
ahogy te juttatsz be
a Tejútrendszerbe,
az érzelem morzejeleit
játsszák az ujjaid.
Forgunk a mélyben,
egymás ölében,
megfejtetted a lelkem kódjait.
Úszunk a nyárral,
az ősz lába lóg, magammal viszem
magunkat egy videón.
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
engem ott találsz.
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
a fényünk újra éled.
U-u-u-uu
U-u-u-uu
U-u-u-uu
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
engem ott találsz.
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
a fényünk újra éled.
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
engem ott találsz.
Visszatérek érted,
ha megígéred, hogy vársz,
ahol vége lesz a télnek,
a fényünk újra éled.
Visszatérek érted, (u-u-uuu)
ahol vége lesz a télnek, (u-u-u-u-uuu-u-u-u-u-u-uuu)
a fényünk újra éled, (u-u-u-u-uuu-u-u-u-u-u-uuu)
ahol vége lesz a télnek. (u-u-u-u-uuu-u)
Megjelent: 2020. március 8.
1 dal, 3 perc
Neki elhiszem akkor is,
ha nem láttam sosem.
Megfordul utána
a világegyetem,
kigyúlnak a lámpák,
amerre jár
és keringőzni kezd el minden
szentjánosbogár,
és ő úgy lép,
mint senki más,
becsukja a szemedet,
hogy a szíveddel is láss,
kezét a kezedbe adja,
nem hagy hidegen,
olyat varázsol, amilt még
nem láttál sosem.
Fejem az ölébe hajtom,
édes illatát
fújja felém a szél,
nyitja az égbolt ajtaját,
az univerzum bámul,
hogy jött két idegen,
anyaszülten úsznak át
a csillagtengeren.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
Csillagtengerén.
Jó apám, ne aggódjon,
minden rendbe' van!
Jótanácsát megfogadtam,
de most hasztalan,
mert ezt még az Isten sem
látta előre,
de elégedett volt,
és azt mondta, hogy felőle
ússzunk csak, hogyha már
így hozta az élet,
az ítéljen el minket,
ki még sose tévedt,
s nem csavart a szívén
erős érzelem,
és nem mondta azt senkinek:
- Szeretlek, jöjj velem!
Fejét a vállamra hajtja,
édes illatát
fújja felém a szél,
nyitja az égbolt ajtaját,
az univerzum bámul,
hogy jött két idegen,
anyaszülten úsznak át
a csillagtengeren.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Fejem az ölébe hajtom,
édes illatát
fújja felém a szél,
nyitja az égbolt ajtaját,
az univerzum bámul,
hogy jött két idegen,
anyaszülten úsznak át
a csillagtengeren.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én,
csak ő meg én,
ketten úszunk át a világ
csillagtengerén.
Csak ő meg én.
Megjelent: 2019. december 17.
1 dal, 3 perc
Megkaptam a képeket,
nekem a tegnap teljesen szétesett.
Ismerős az a hely nekem,
ahol két idegen táncol velem.
Egy hosszú, két rövid,
ez kábé fél hatig
eltarthatott, de nem dereng,
hogy mi az, ami végül fejbe vert.
Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!
Úgy mondom, hogy mindenki értse,
az életemet a világért se
bíznám rá kóklerekre.
Rátaláltam egy jó receptre.
Ha eljön az idő, kifőzöm magamnak,
ha a dolgok jól haladnak,
a sűrűjéből neked is adok,
együtt nyaljuk a habot.
Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!
Az ember kezében jól áll a korsó,
az autója nem repülő koporsó.
A tüskét a szájba, ne a fába verjed,
a romantika íze hajnalra megerjed,
A jó nő a rossz fiúra gerjed,
neked meg ettől megered a nyelved.
Add oda a kulcsodat annak, aki épeszű,
hogy legyen a másnapod is nagyszerű!
Fogjam a kezedet? - Mi kéne még?!
Tudjam a nevedet? - Mi kéne még?!
Nézzem a szemedet? - Mi kéne még?!
A feleséged ne legyek? - Mi kéne még?!
Igyak, ha vezetek? - Mi kéne még?!
Falba a fejemet? - Mi kéne még?!
Legyek laza? - Mi kéne még?!
Dobom a kulcsot, Nem megyek haza!!!
Fel, fel, feltöltve! Fel, fel, feltöltve!
Fel, fel, feltöltve! Fel, fel, feltöltve!
Fel, fel, feltöltve! Fel, fel, feltöltve!
Fel, fel, feltöltve!
Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő a hangom.
DJ, játsszad az én dalom!
Minél több van bennem,
annál jobban nő az arcom.
DJ, játsszad az én dalom!
Ha úgy folyik a szesz, mint az Eufrátesz,
két hosszúra egy rövidet minden kör rátesz,
mikor jól esik a privát bódulat,
nincsen fék, megszakad a tudat.
Megjelent: 2019. május 10.
1 dal, 3 perc
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Éljél csak boldogan,
Mert mindenki úgy jó, ahogy van.
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Mindenki úgy jó, ahogy meg lett teremtve
Éjjel-nappal azt hallgatom,
hogy tőlem függ a sorsom,
hogy legyek erős és ha nagyon akarom,
akkor elérem a célom.
Hogy fejben dől el mi lesz belőlem,
és nem számít a múltam.
Csak lépjek túl a bánaton, ne legyen
az önsajnálat útban.
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Éljél csak boldogan,
Mert mindenki úgy jó, ahogy van.
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Mindenki úgy jó, ahogy meg lett teremtve.
Minden rendben!
Elég a vudu,
nem kell a guru,
hogy megmondja nekem,
hogy mitől gurulna jobban,
így is kifogytam az akaratból,
a fejem felrobban és nem baj,
hogy kevesebb, de több sem kell nekem,
hadd szeressem a saját életem, anélkül,
hogy folyton szembe jönne
és jobb is lehetne.
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Éljél csak boldogan,
Mert mindenki úgy jó, ahogy van.
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Mindenki úgy jó, ahogy meg lett teremtve.
Minden rendben!
Minden rendben!
Minden rendben!
Minden rendben!
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Éljél csak boldogan,
Mert mindenki úgy jó, ahogy van.
Úgy hibátlan ha van hibád,
Ne legyen álmatlan éjszakád,
Mindenki úgy jó, ahogy meg lett teremtve.
Minden rendben!
Minden rendben!
Minden rendben!
Minden rendben!
Megjelent: 2019. január 29.
1 dal, 3 perc
| 1. | Nem Adom Fel | 3:16 | |
| 2. | Minden Kedden | 2:52 | |
| 3. | Mióta Megérintettél | 3:51 | |
| 4. | Feltettem A Polcra | 2:38 | |
| 5. | Ha Nem Éled Át | 2:38 | |
| 6. | Nem Félek Semmitől | 3:36 | |
| 7. | Köszönöm Szépen, Jól Vagyok | 3:16 | |
| 8. | Meghajlok Előtted | 3:36 | |
| 9. | Az Utolsó Nap A Földön | 3:23 | |
| 10. | Nem Szalad El | 3:59 |
Felkapott ez a forgószél
Összeomlott házunk ég
Idegen arcok néznek ránk
Akik az álmainkat ellopják
Azok a fénybe lépve olvadnak el
Aki tiszta, annak félni nem kell
Mer' az álnok a saját kardjába dől
Ha kitör belőlünk a teremtő erő.
Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem én vagyok az,
Aki könnyen belehal
Az életbe, eldönti, mit akar
Tőlem az ég, így van ez rég
Ahogy engem látsz,
Túlexponált kép.
Lehet úgy tűnik néha,
Hogy feladom
A szívem megpihen,
De túl a szavakon
Van valami, ami mindig hajt
És elűz előlem minden bajt.
Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom...
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem adom, nem adom fel.
Lazán indult az este
Néhány haverom azt kereste
Hol ülhetnénk le páran
Hideg italokkal a forróságban
A szavak egymást követték
Közelebb húzta a lány a testét
Azt súgta, elég a szóból, kérjük a számlát
Egy taxi már odakint vár ránk
Nem volt kérdés, tudta jól
Hogy mi a következő lépés
A hálójában találtam magam
Lebegtünk ketten súlytalan
Heló, mondta, én meg mint
Akinek nincsen ezzel gondja
Vettem a lapot, tetszett ahogy
A karjaival ölelt át
Kérhetsz tőlem bármit, odaadom
Csak ne kérd el a szívemet
Mert az bosszút áll rajtad, ha eldobod
Megfagy, és tovább nem dobog
Nem volt kérdés, tudta jól
Hogy mi a következő lépés
A hálójában találtam magam
Lebegtünk ketten súlytalan
Minden kedden, csak mi ketten eltűnünk a képből
Én vagyok a fiúja, ő meg a nőm és néha kéz a kézből
Esszük egymás szavát, hálni jár belénk az ördög
Megadom neki, ő meg nekem a tiltott gyümölcsöt
Nem volt kérdés, tudta jól
Hogy mi a következő lépés
A hálójában találtam magam
Lebegtünk ketten súlytalan
Kérhetsz tőlem bármit, odaadom
Csak ne kérd el a szívemet
Mert az bosszút áll rajtad, ha eldobod
Megfagy, és tovább nem dobog
Mondd, meddig tarthat még
Az utolsó emlék
Amit őrzök
Rólunk
Amikor szabadok voltunk?
Azt ígérted, nem felejted el
Hogy senki más nem érdekel
A hajnal
Fénye
Elvitt magával
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Téged messzire fújt a szél
Máshol, mással ér az éjszaka
De itt maradt velem
Az éjfél illata
Azóta minden egyes nap
A fülembe súgja a hangodat
Szólit
Engem
Éget a sötétben
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lázban ég
Egyre jobban kínoz
A hiányod
Itt hagytad nekem az álmokat
Még ugyanúgy látom az arcodat
Ahogy eltűnt
A pillanat
De az árnyad itt maradt
Azóta nincs, ami felvidít
Mint az oroszlán a kín fokán
Átugranék, de a másik oladalon
Már senki nem vár
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lázban ég
Egyre jobban kínoz
A hiányod
Mondd, meddig tarthat még
Az utolsó emlék
Amit őrzök
Rólunk
Mondd, meddig tarthat még?!
Mondd, meddig tarthat még?!
Mondd, meddig tarthat még?!
Mondd, meddig tarthat még?!
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lázban ég
Egyre jobban kínoz
A hiányod
Nem vagyok ártatlan, a szárnyam váratlan
Mindent megtettél, az égbe felvittél
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam
A földön vergődtem, és végül feladtam
Nem hittem magamban, sem az álmokban
A tökéletesség tőlem távol van
A múlt szelleme sarokba kergetett
Menekülő állatként okoztam sebedet
Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget
Mit elszenvedtem gyerekkoromban
A pillanat hevében rajtad megtoroltam
Elhagyott vidék lett a lakhelyem
Ki mint vet, úgy arat, itt kicsorbult az értelem
Őszinte érzelemnek szenvedés az ára
Gyorsan égetett a szenvedély lángja
Szikrából futótűz lett, mi élve eltemet
Parázzsal fedte el a téli kék eget
Feltettem a polcra a szívemet
Hogy ne törjön össze, ha tévedek
Feltettem a polcra, onnan ragyogja
Be az elhagyott eget
Egyszer úgyis eljön a vége
És kihunynak a fények
A kijáratnál várnak ránk
Bibliai ösvények
Hogy ki merre, nem tudom
De onnan nincs visszaút
Akinek te rosszat tettél
A pokolba visszarúg
Nem ér semmit
Ha nem éled át!
Nem ér semmit
Ha nem éled át!
Hazatérünk, s véget érnek
A nagyívű tervek
Nem vonzanak többé már
A duzzadó mellek
Élni jöttem, amíg
A halál torkában vagyok falat
Naiv leszek és elhiszem neked
Hogy veled a legboldogabb
Nem ér semmit
Ha nem éled át!
Nem ér semmit
Ha nem éled át!
A képen több a részlet
Mint amit a szem felfog belőle
Mindenki úgy él, ahogy tud
És elrontanád, előre szólok
Hogy a jegyed
Egy útra szóló élménytúra
Ha nem veszel részt a műsoron
Mit viszel az életen túlra?
Nem ér semmit
Ha nem éled át!
Ha nem éled át
Nem ér semmit!
Fogantatásom óta tart
A karmában a karmám
Ordításban születtem
És ember legyen a talpán
Aki előre meg tudja mondani
Hogy mit ajándékoz az élet
Átnyújtottak a létezésnek
És nevet adtak a lénynek
Esőcseppként pereg az élet
Az égből hull alá
Szétloccsan ahogy földet ér
Csak zuhan, aztán halál
Nem félek
Többé már semmitől!
Nem félek
Többé már semmitől!
Éreztem a csontjaimban
A fájdalmat, ahogy lüktet
Másztam a földön
Megtanultam járni és a sötétnek
A démonjaival megküzdöttem
Az arcom a falban landolt
A mélyben pislákol egy láng
Ami a túlélésre hangol
Esőcseppként pereg az élet
Az égből hull alá
Szétloccsan ahogy földet ér
Csak zuhan, aztán halál
Nem félek
Többé már semmitől!
Nem félek
Többé már semmitől!
Esőcseppként pereg az élet
Az égből hull alá
Szétloccsan ahogy földet ér
Csak zuhan, aztán halál
Vérét adta értem egy ember
Viszonoznám, ha tudnám
De mit ér velem, ha én is
Félhalott vagyok már csupán
Nem félek
Többé már semmitől!
Nem félek
Többé már semmitől!
Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet
Elmúlt a nyár, még itt vagyok
De veled együtt mindent itt hagyok
Az ajtómon valaki más kopog
Még néhány szívet elkapok
Nem hajtom a fejemet igába
Nem születtem én sem hiába
Jöhetnek völgyek, hegyek
Csak jó időben, jó helyen legyek
Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet
Várnak rám forró városok
Amit az idő tőlem ellopott
Visszaszerzem
Az örömöt magamnak
Ott halászom ki, ahol harapnak
Nem tervezek semmit előre
Felteszek mindent a jövőre
Hogyha akarom, mindent megkapok
Rám ragyognak az égi csillagok
Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet
Mint a szobrász a szobrának
Szárnyak a madárnak
Hegyek a völgyeknek
Vér a vérereknek
Mint harc az oltalomnak
Élőknek a holtak
Fák a szélviharnak
Napfénynek az árnyak
Én meghajlok előtted
Én elhiszem a szemednek
S hogyha elkerülnek az álmok
Hát majd csillagfénynél várok
Nekem nem ér semmit a vétek
Érted hadat üzenek az énnek
Nélküled nincs értelme a szónak
A szívemen csak ördögök lovagolnak
Mint a kék az óceánnak
Tegnapok a mának
Ész a sejtelemnek
Múlt az elmenőnek
Örömnek a bánat
Cél az út porának
A tér a végtelennek
Mint testeknek a sejtek
Én meghajlok előtted
Én elhiszem a szemednek
S hogyha elkerülnek az álmok
Hát majd csillagfénynél várok
Nekem nem ér semmit a vétek
Érted hadat üzenek az énnek
Nélküled nincs értelme a szónak
A szívemen csak ördögök lovagolnak
Sose volt még ilyen jó
Vörösen izzott az ég
Úgy éreztem ma este végre
A tömegbe ugranék
Kinyílt a lelkem, tízezer kéz
A fejek fölé emelt
Megváltásra vártam
Előttem isten térdepelt
Kitört belőlem az élet
Hevesen izzó óriás
Hangorkánban üvöltöttem
A vég rapszódiát
Zuhantam egyre mélyebb verembe
Felemelő az érzés
Hogy a legfontosabb válaszokra
Még nem született meg a kérdés
A hang meg a fény
A testemet úgy tépi szét
A szemek tüzében a szívem ég
Mintha ez lenne az utolsó nap
A Földön együtt
Sose volt még ilyen jó
Felébresztett az élet
Eljött az idő, és beteljesülni
Látszott minden ígéret
A tenger fenekére tetoválom
Hogy sosem ér véget ez az álom
A tenger fenekére tetoválom
Hogy sosem ér véget ez az álom
Hang meg fény
Tépjen szét!
Hang meg fény
Tépjen szét!
A hang meg a fény
A testemet úgy tépi szét
A szemek tüzében a szívem ég
Mintha ez lenne az utolsó nap
A Földön együtt
Hajlékod emberként fogad,
Vagy bennem látod harcodat?
Tekinteted megsimogat,
Vagy felképelnéd arcomat?
Összeomlott templomod
Romjain át látod a holnapot.
Elrepít a vak remény,
Igazságért halni meg erény.
Az élet forgó színpadán
A jó meg a rossz is megtalál.
Átkod visszafordul rád,
Az égig nem jut el imád.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
A baj nem szalad el.
A baj nem, nem szalad el Magától. Nem szalad el.
A baj nem szalad el.
A baj nem, nem szalad el. Magától nem szalad el.
P.u.n.n.a megmondta, az vagy, amit adsz.
Szerényen csillogsz, vagy Paraszt vakítasz.
Straigt edge, vagy egy raklap szer?
Szim, vagy Anti patikus a karakter.
A baj nem szalad el,
Veled utazik a tré majd parallel.
Magadat becsapni, miért?! Az bagatel.
A bűntudatod lesz az, ami majd arcba ver,
Hogy mit csináltál.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
A baj nem szalad el.
A baj nem, nem szalad el Magától. Nem szalad el.
Mi lett volna, ha, meg hogyha akkor másképp?
Hogy hátat fordítasz, vagy maradsz meg társként?
Kivert kutya volnál, vagy házőrző véreb?
Akkor vagy fain, hogyha mindegyiket megéled!
Amit teszel, az rád hull/rád száll.
Az soha nem fog szeretni, akit mindig is utáltál.
Inkább az igazságot boncold, ha tudod, Budapest
Itt aki szeret, ölel. Aki hazudik, az ugyanez.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg?
Mi az, ami...?
Mi az. ami baj?
Nem szalad el.
Nem szalad, nem szalad el.
A baj nem szalad el.
Magától nem szalad el.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Mit csináltál tegnap?
Mondd, ma mit csinálsz?
Ki talál meg? Mi az,
Amit kitalálsz?
Ahogy tetted, ahogy mondtad,
Alapozza meg hogyan Köszönt a holnap.
Megjelent: 2018. május 25.
10 dal, 33 perc
| 1. | Nem Adom Fel | 3:16 | |
| 2. | Köszönöm Szépen, Jól Vagyok | 3:16 | |
| 3. | Mióta Megérintettél | 3:51 | |
| 4. | Meghajlok Előtted | 3:36 |
Felkapott ez a forgószél
Összeomlott házunk ég
Idegen arcok néznek ránk
Akik az álmainkat ellopják
Azok a fénybe lépve olvadnak el
Aki tiszta, annak félni nem kell
Mer' az álnok a saját kardjába dől
Ha kitör belőlünk a teremtő erő.
Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem én vagyok az,
Aki könnyen belehal
Az életbe, eldönti, mit akar
Tőlem az ég, így van ez rég
Ahogy engem látsz,
Túlexponált kép.
Lehet úgy tűnik néha,
Hogy feladom
A szívem megpihen,
De túl a szavakon
Van valami, ami mindig hajt
És elűz előlem minden bajt.
Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom...
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem adom, nem adom fel.
Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet
Elmúlt a nyár, még itt vagyok
De veled együtt mindent itt hagyok
Az ajtómon valaki más kopog
Még néhány szívet elkapok
Nem hajtom a fejemet igába
Nem születtem én sem hiába
Jöhetnek völgyek, hegyek
Csak jó időben, jó helyen legyek
Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet
Várnak rám forró városok
Amit az idő tőlem ellopott
Visszaszerzem
Az örömöt magamnak
Ott halászom ki, ahol harapnak
Nem tervezek semmit előre
Felteszek mindent a jövőre
Hogyha akarom, mindent megkapok
Rám ragyognak az égi csillagok
Köszönöm szépen, jól vagyok
A tenyeremen hordom a holnapot
Eldobom, amilyen messze csak lehet
Küldök majd képeket neked
Köszönöm szépen, jól vagyok
Nem kérdezek, nem is gondolok
Rólad már semmit, nézheted
Nagy kanállal eszem az életet
Mondd, meddig tarthat még
Az utolsó emlék
Amit őrzök
Rólunk
Amikor szabadok voltunk?
Azt ígérted, nem felejted el
Hogy senki más nem érdekel
A hajnal
Fénye
Elvitt magával
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Téged messzire fújt a szél
Máshol, mással ér az éjszaka
De itt maradt velem
Az éjfél illata
Azóta minden egyes nap
A fülembe súgja a hangodat
Szólit
Engem
Éget a sötétben
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lázban ég
Egyre jobban kínoz
A hiányod
Itt hagytad nekem az álmokat
Még ugyanúgy látom az arcodat
Ahogy eltűnt
A pillanat
De az árnyad itt maradt
Azóta nincs, ami felvidít
Mint az oroszlán a kín fokán
Átugranék, de a másik oladalon
Már senki nem vár
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lázban ég
Egyre jobban kínoz
A hiányod
Mondd, meddig tarthat még
Az utolsó emlék
Amit őrzök
Rólunk
Mondd, meddig tarthat még?!
Mondd, meddig tarthat még?!
Mondd, meddig tarthat még?!
Mondd, meddig tarthat még?!
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lánggal ég
Felégetted bennem a világot
Mióta megérintettél
A lelkem
Égig érő
Lázban ég
Egyre jobban kínoz
A hiányod
Mint a szobrász a szobrának
Szárnyak a madárnak
Hegyek a völgyeknek
Vér a vérereknek
Mint harc az oltalomnak
Élőknek a holtak
Fák a szélviharnak
Napfénynek az árnyak
Én meghajlok előtted
Én elhiszem a szemednek
S hogyha elkerülnek az álmok
Hát majd csillagfénynél várok
Nekem nem ér semmit a vétek
Érted hadat üzenek az énnek
Nélküled nincs értelme a szónak
A szívemen csak ördögök lovagolnak
Mint a kék az óceánnak
Tegnapok a mának
Ész a sejtelemnek
Múlt az elmenőnek
Örömnek a bánat
Cél az út porának
A tér a végtelennek
Mint testeknek a sejtek
Én meghajlok előtted
Én elhiszem a szemednek
S hogyha elkerülnek az álmok
Hát majd csillagfénynél várok
Nekem nem ér semmit a vétek
Érted hadat üzenek az énnek
Nélküled nincs értelme a szónak
A szívemen csak ördögök lovagolnak
Megjelent: 2017. május 9.
4 dal, 14 perc
Felkapott ez a forgószél
Összeomlott házunk ég
Idegen arcok néznek ránk
Akik az álmainkat ellopják
Azok a fénybe lépve olvadnak el
Aki tiszta, annak félni nem kell
Mer' az álnok a saját kardjába dől
Ha kitör belőlünk a teremtő erő.
Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem én vagyok az,
Aki könnyen belehal
Az életbe, eldönti, mit akar
Tőlem az ég, így van ez rég
Ahogy engem látsz,
Túlexponált kép.
Lehet úgy tűnik néha,
Hogy feladom
A szívem megpihen,
De túl a szavakon
Van valami, ami mindig hajt
És elűz előlem minden bajt.
Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom fel...
Nem adom, nem adom...
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.
Nem adom, nem adom fel.
Megjelent: 2016. december 15.
1 dal, 3 perc
| 1. | Hiába Nézel A Szemembe | 4:06 | |
| 2. | A Számon a Szívem | 3:29 | |
| 3. | Játszik A Számmal | 3:36 | |
| 4. | Nélküled | 4:16 | |
| 5. | Mindenkinek Igaza Van | 3:35 | |
| 6. | Ördögöd Van Angyalom | 3:42 | |
| 7. | Tegyen Erősebbé | 3:27 | |
| 8. | Parazéró | 3:46 | |
| 9. | Kölykök | 2:13 | |
| 10. | Örökké | 3:20 | |
| 11. | Jár Az Autó | 4:22 | |
| 12. | Engedj Szabadon | 3:51 | |
| 13. | Időtlenség Kora | 3:30 |
Old az alkohol
Voltam már sehol
Az idő átlohol rajtam áthatol
Palackokba zárt kor
Mit tehet velem
Úgy is részegen
Utazom a végső molekuláimat
Szerte szét szedem
Már régen csődött mondott
Benned az érzelem
Az utánad maradt üresség lesz
Holnapra a sebhelyem
Hiába nézel a szemembe
Esténként ugyanúgy veszem be
A gyógyírt
Ami az emlékedtől végleg elszakít
Hiába nézel a szemembe
Többé már nem veszem kezembe
A képed
Ami az emlékeddel együtt elégett
El rejtenek, színes üveghegyek
Az élet vegyjele, hozzám elveszet
Instabil élvezet
Újra alkotom
A lelki alkatom
Sötét kamrában elő hívom
A pozitív hajlamom
Már régen, csődöt mondott...
Hiába nézel a szemembe
Esténként ugyanúgy veszem be
A gyógyírt
Ami az emlékedtől végleg elszakít
Hiába nézel a szemembe
Többé már nem veszem kezembe
A képed
Ami az emlékeddel együtt elégett
Hiába nézel a szemembe
Esténként ugyanúgy veszem be
A gyógyírt
Ami az emlékedtől végleg elszakít
Hiába nézel a szemembe
Többé már nem veszem kezembe
A képed
Ami az emlékeddel együtt elégett
Hiába nézel a szemembe
Esténként ugyanúgy veszem be
A gyógyírt
Ami az emlékedtől végleg elszakít
Hiába nézel a szemembe
Többé már nem veszem kezembe
A képed
Ami az emlékeddel együtt elégett
Odalépek, valamit mondana
Ezt a kört én fizetem.
Remélem áttöri benne a gátat,
Hátha megoldja a nyelvet a párlat.
Mondd el, hogy mit érzel!
Kevés pénzzel is lehetsz boldog:
Lehetsz költő vagy éppen gondnok,
Belőled nem csinálnak bolondot.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
Alap, hogy őszinte vagy,
A szív a központ, nem az agy.
Sátrad a hátadon,
Elalszol szinte bárhol: vízen vagy szárazon.
A feles nem felesleges,
Ha az éjjel nem tökéletes.
Barátoddal osztod az álmod,
A málnásba a macival együtt jártok.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
Amit keresek, olyan szeretet,
Amiben nem kell játszani szerepet.
A szó elszáll, az emlék megmarad;
Teremtsél világot önmagad.
Nekem csak az a történelem,
Ami egyszer megtörtént velem.
És váljjon valóra minden,
Amit megadhat az Isten.
Kapcsolj ki, nincsen háború,
Ha néha a fröccsöd rádborul.
Nem jön majd derűre ború,
A pultos sem lesz szomorú.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
Számolja a lapokat ő az osztó
Én meg emelem a tétet
Látom, hogy mi van a kezében
Végig játszom vele az egészet
Nem utal semmi arra, hogy átvágna
Mint macskát a falon
Nála az ász és két kör dáma
Fekszik az asztalon
Az arca rezzenéstelen
De ez nem változtat a helyzeten
Én még ettől egyre jobban élvezem
Játszik a számmal
Mint aki tudja jól, hogy mi jár a fejemben
Játszik a számmal
Biztos abban, hogy ő nyer ásszal a kezében
Játszik a számmal
Semmi nem fogja vissza, a főnyereményre hajt
Játszik a számmal
Egy lapra tette fel magát
A végén előttem fejet hajt
Lassan hadunk egyre mélyebbre az éjben
A győztes elsétálhat a nyereménnyel a zsebében
Türelem egyre jobban fogy
A feszültség szikrát kapott
Úgy kúszik rám mint erdő tűzben a fára a láng
A szemei titkot rejtenek
Élő ember nem fejti meg
De a test beszél és válaszol ha kérdezek
Játszik a számmal
Mint aki tudja jól, hogy mi jár a fejemben
Játszik a számmal
Biztos abban, hogy ő nyer ásszal a kezében
Játszik a számmal
Semmi nem fogja vissza, a főnyereményre hajt
Játszik a számmal
Egy lapra tette fel magát
A végén előttem fejet hajt
Játszik a számmal
Mint aki tudja jól, hogy mi jár a fejemben
Játszik a számmal
Biztos abban, hogy ő nyer ásszal a kezében
Játszik a számmal
Semmi nem fogja vissza, a főnyereményre hajt
Játszik a számmal
Egy lapra tette fel magát
A végén előttem fejet hajt
Játszik a számmal
Mint aki tudja jól, hogy mi jár a fejemben
Játszik a számmal
Biztos abban, hogy ő nyer ásszal a kezében
Játszik a számmal
Semmi nem fogja vissza, a főnyereményre hajt
Játszik a számmal
Egy lapra tette fel magát
A végén előttem fejet hajt
Itt állok, tisztán előtted
Elzártam a Világ zaját
Nem kérek semmit se tőled
Egy percig legyél barát
Néhány szót magammal hoztam
Remélem, hogy egyik se bánt
A társam egy egyszerű dallam
Omoljon le köztünk a gát
Érted bármit megteszek
Nélküled én elveszek
Nem ég bennem úgy a tűz
Ha engem messze elkerülsz
Hogyha nem hallom szavad
A lelkem többé nem szabad
Minden sóhaj fojtogat
Nem vívok többé harcokat
Megtöltöm veled a szívem
A töltényed betalált
Ha lenne egy második énem
Azt veled össze láncolnám
Ha a Világ egyszer véget ér
Én akkor is ott leszek veled
A tűz ami bennem lobog
Melegítse át a szívedet
Érted bármit megteszek
Nélküled én elveszek
Nem ég bennem úgy a tűz
Ha engem messze elkerülsz
Hogyha nem hallom szavad
A lelkem többé nem szabad
Minden sóhaj fojtogat
Nem vívok többé harcokat
Érted bármit megteszek
Nélküled én elveszek
Nem ég bennem úgy a tűz
Ha engem messze elkerülsz
Hogyha nem hallom szavad
A lelkem többé nem szabad
Minden sóhaj fojtogat
Nem vívok többé harcokat
Érted bármit megteszek
Nélküled én elveszek
Nem ég bennem úgy a tűz
Ha engem messze elkerülsz
Hogyha nem hallom szavad
A lelkem többé nem szabad
Minden sóhaj fojtogat
Nem vívok többé harcokat
Mindenkinek igaza van
Mindenkinek igaza van
Fodrászom szerint jobb lenne ha
Mindenkinek lenne haja
A taxisnak ártanak a hiénák
Lenyúlják előle a turistát
A vendégnek kevés a sörön a hab
A vendéglátós meg hajba kap
Mindenhol a főnök a legokosabb
Amit ő akar az a legfontosabb
A mentős meg nyomja a szirénát
Átvezeti az egész éjszakát
Akik ülnek örülnek, hogy állnak
Nincs elég embere a gyárnak
Hipohondernek jó hír
Mindenre van gyógyír
Az öregek meg lottóznak
A madarak meg letojnak
Mindenkinek igaza van
Mindenkinek igaza van
Zene kritikus a legnagyobb zenész
Most tényleg tőle mit remélsz
A hentesnek jobb az ízlése
Sheftesnek szebb a nézése
A punkok az adóra bagóznak
A matrózok nyugatra hajóznak
Borásznak jobb a fejtése
Sírkövesnek a nevem felvésve
A pap bízik a feltámadásban
Terrorista a megtámadásban
A bankok a pénz beszedésében
A hiteles meg a bróker szemében
A gyerekek csak játszanának
Az iskolában tönkre vágnak
A hölgyek osztják az erotikát
Posztok áradnak a szememen át
Mindenkinek igaza van
Mindenkinek igaza van
Éppen most léptem ki az ajtón,
Vár a halál előtti lét.
Néhány részlet még homályos,
Egyenlőre nem teljes a kép.
Érzéseid szerint még éjjel
Terepszemlét tartott a magány.
És még az sem tartott féken,
Hogy a szívem másra vár
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Önti az olajat a tűzre,
Már a válaszra se vár.
Megvan a terve előre,
Minden szava betalál.
Gyorsan párolog a nőre,
Hajnalt fogant az éj.
A ködből tör elő a pőre,
Ahogy a fény az arcához ér.
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Féktelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Féktelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Az úton hajnali félhomály
A Hold az égen, a busz nem jár
Szürke ország, szembe szél
Magányos madár enni kér
Reggel harcba indulok
Megpihenni nem tudok
Lebegek két világ között
Otthonom ködbe vész
Tegyen erősebbé a tévedés
Tegyen erősebbé a szenvedés
Tegyen erősebbé a fájdalom
Ha nem pusztít el tegyen erősebbé
Senki nem jár az utcában
A templom ajtó zárva van
Elköltöztek az angyalok
Várnak rám de itt vagyok
Innen a lélek visz tovább
Véget nem érő éjszakám
Szerte foszlott álmaim
Szövöm össze a jövőt
Tegyen erősebbé a tévedés
Tegyen erősebbé a szenvedés
Tegyen erősebbé a kín
Ami nem pusztít el tegyen erősebbé
Vétkezés
Kétkedés
Sérelem
Félelem
Ami nem öl meg, ami nem öl meg
Megvetés
Ami nem öl meg, ami nem öl meg
Rettegés
Ami nem öl meg, ami nem öl meg
Árulás
Ami nem pusztít el
Tegyen erősebbé a küzdelem
Tegyen erősebbé a gyötrelem
Tegyen erősebbé a kín
Ami nem pusztít el tegyen erősebbé
Küzdelem ami hozzád hű marad
Az érzelem mikor a szíved meghasad
Tegyen erősebbé a fájdalom
Ha nem pusztít el tegyen erősebbé
Seb helyed ami nem múlik soha
A sors keze ami hozzád mostoha
Tegyen erősebbé
Ami nem öl meg tegyen erősebbé
(Szabad a kéró)
Szabad a kéró, parazéró
Nyílik a zár, sarokba bár
Engedd a gőzt, tisztán időzz
Ne hozz döntést, öntsd le a söntést
Itt járhat a szád, de vigyázz
El ne kapd a Hepatitis A-t
Körbe kender, lazul az ember
Nincsen In-kal aki zsebbe túrkál
Humán szervezet kell az élvezet
Szemed nyitva, ne légy réveteg
Számodra nyitva a számla
Számba vesznek de nem vesznek szájra
Hozdd az üveget
Eredeti érzés
Minél több válasz annál több kérdés
Jehova tanúja sem megy innen sehova
Fel ráz az intim torna
Káros szokás a bagózás
De lelki a kapcsolat
Megoszthatod bárkivel
Hogy valójában ki vagy
Ez nem család nem munkahely
Ahol a szerepeket játszod
A betéptető rendszer működik
Elszáll az agyad, a szíved itt hagyod
Zéró, parazéró
Házi fesztivál, tárva nyitva áll
Aludni kár
Ha az örömöd zéró
Parazéró
Pálinka, sör, jöhet egy kör
Szabad számla
Csókom a szádra
Fonódjuk össze, bújjunk az ágyba
Merüljünk mélyen a forró szobába
Háttal a földnek, arccal az égnek
Itthagyni mindent kérlek ne kérj meg
Fogdd meg a kezem, induljunk vissza
A házi fesztivál még tárva nyitva
Eresszük szabadon a képzelet szekerét
Szátsuk fel mélyen a táncparkett terepét
Tudod az ember társas lény
Pár meg nem értett láng
Keresi az éjjel értelmét
Megéri az ébrenlét
Mikor a város bezárja kapuit
A hálóban indul a bakelit
A gondoktól a zene meg szabadít
A ritmus a szívben szeretni tanít
Zéró, parazéró
Házi fesztivál, tárva nyitva áll
Aludni kár
Ha az örömöd zéró
Parazéró
Pálinka, sör, jöhet egy kör
Szabad számla
Csókom a szádra
Na na na na nanana nana nana na
Na nana nana na nanana na nanana
Na na na na nanana nana nana na
Na nana nana na nanana na nanana
Zéró, parazéró
Házi fesztivál, tárva nyitva áll
Aludni kár
Ha az örömöd zéró
Parazéró
Pálinka, sör, jöhet egy kör
Szabad számla
Csókom a szádra
Zéró, parazéró
Házi fesztivál, tárva nyitva áll
Aludni kár
Ha az örömöd zéró
Parazéró
Pálinka, sör, jöhet egy kör
Szabad számla
Csókom a szádra
Láj lala lájla lala
Láj lala lájla lala
Láj lala lájla lala
Láj lala lájla lala
Láj lala lájla lala
Láj lala lájla lala
Láj lala lájla lala
Láj lala lájla lala
Hátul ülnek, énekelnek
Ritmusoktól, megőrülnek
Összevesznek, kibékülnek
Színészkednek, besértődnek
Lázadoznak, rimánkodnak
Ölelkeznek, hajba kapnak
Kölykök
Láj lala...
Kölykök
Láj lala
Felém jönnek, megtámadnak
Védekeznek, tovább állnak
Ölre mennek, elszaladnak
Hemperegnek, fűbe kúsznak
Falra festenek, kitetoválnak
Dobálóznak, eltalálnak
Kölykök
Láj lala...
Kölykök
Láj lala...
Kölykök
Ezek a kölykök
Láj lala...
Kölykök
Láj lala...
Ezek a kölykök
Láj lala...
Kölykök
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Döntjük a falakat az ég is leszakad,
Bennem az emléke, örökre megmarad.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Bennem aranyban ég a vízpart,
Ez az emlék örökké tart.
Van egy barna lenn a strandon,
A szememet rajta tartom.
Magas a tét, de ha a szeme sötét,
Akkor nincs ami visszatartson.
Talán, megszivat, de ha a szimatom nem csal
Ő is arra vár, hogy valaki,
Elrepítse a Holdra aztán,
Zászlót tűzzön a csúcsra.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Döntjük a falakat az ég is leszakad,
Bennem az emléke, örökre megmarad.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Bennem aranyban ég a vízpart,
Ez az emlék örökké tart.
Várnak a parton a haverok délben
Nem vágyom árnyékra.
Tetszik a kép, hogy képtelen vagyok
Nemet mondani néha.
Én csak úszom az árral nem zárom be
Az ajtót. A kulcs legyen nálad.
Az aki tegnap, mindent megígért,
Ledönti holnap a várad.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Döntjük a falakat az ég is leszakad,
Bennem az emléke, örökre megmarad.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Bennem aranyban ég a vízpart,
Ez az emlék örökké tart.
hamhamham-ham-ham
hamhamham-ham-ham
hamhamham-ham-ham
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Döntjük a falakat az ég is leszakad,
Bennem az emléke, örökre megmarad.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Bennem aranyban ég a vízpart,
Ez az emlék örökké tart.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Döntjük a falakat az ég is leszakad,
Bennem az emléke, örökre megmarad.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Bennem aranyban ég a vízpart,
Ez az emlék örökké tart.
Jár az utó
Elviszünk előttünk nincs határ
Jár az autó
Ha benne ülsz az út nem tart soká
Jár az autó
A magyar tenger lassan tart felénk
Ebbe az útba bármi bele fér
Tegyél be mindent a kocsiba
Tudod, hogy korán indulunk holnap
Kígyózó kilóméterek
Előttünk torlódnak
Ott alszunk, ahol majd éjjel
Utólér
Magunk mögött hagyjuk a várost
Vár a végtelen tér
Én kergetem a felhőt
Legyen tiéd a Nap
A kerekek az útviszonyoknak
Megadták magukat
Attól tartok, nem találom a szerszámot
Nem baj, mer' helyette majd
Az ujjamat használom
Jár az utó
Elviszünk előttünk nincs határ
Jár az autó
Ha benne ülsz az út nem tart soká
Jár az autó
A magyar tenger lassan tart felénk
Ebbe az útba bármi bele fér
Minden magyar lány az úton
Nemzeti látványosság
Tetszik ahogy a parkolóban
A szélvédőmet mossák
Úgy csinálok mintha hajóm lenne
A kikötőben
Meg tanultam honnan fúj a szél
A szünidőben
Jár az utó
Elviszünk előttünk nincs határ
Jár az autó
Ha benne ülsz az út nem tart soká
Jár az autó
A magyar tenger lassan tart felénk
Ebbe az útba bármi bele fér
Száguldok az éjjben láthatod
Körbe vesznek minket a csillagok
Sötétben sokkal szebb a hím
Nem kell ide több rím
Jár az utó
Elviszünk előttünk nincs határ
Jár az autó
Ha benne ülsz az út nem tart soká
Jár az autó
A magyar tenger lassan tart felénk
Ebbe az útba bármi bele fér
Jár az utó
Elviszünk előttünk nincs határ
Jár az autó
Ha benne ülsz az út nem tart soká
Jár az autó
A magyar tenger lassan tart felénk
Ebbe az útba bármi bele fér
Mindenkit elcsábít a szép szemed
Elég, hogy szép vagy azt hiszed
Ami kell neked elveszed
Minden italodat más fizet
Hogyha valahova elmegyek veled
Mindig ugyanazt műveled velem
Kihasználsz és élvezed amikor
Rád költöm a pénzemet
Arra kellek, hogy nem legyél egyedül
Engedd el
A lelkem menekül
Ha kivetett hálód
Szorul a nyakamon
Engedj szabadon (szabadon)
Neked a lényeg a kényelem
Jól élsz a béremen
Hidegen hagy az érzelem
Ha megunsz akkor ég velem
Észre veszed a szememben a szálkát
De a sajátodban nem látod a gerendát
Folyton azt hajtod, hogy én vagyok a lúzer
Amikor mással vagy csak annyit mondasz húzz el
Arra kellek, hogy nem legyél egyedül
Engedd el
A lelkem menekül
Ha kivetett hálód
Szorul a nyakamon
Engedj szabadon (szabadon)
Arra kellek, hogy nem legyél egyedül
Engedd el
A lelkem menekül
Ha kivetett hálód
Szorul a nyakamon
Engedj szabadon (szabadon)
Arra kellek, hogy nem legyél egyedül
Engedd el
A lelkem menekül
Ha kivetett hálód
Szorul a nyakamon
Engedj szabadon (szabadon)
Arra kellek, hogy nem legyél egyedül
Engedd el
A lelkem menekül
Ha kivetett hálód
Szorul a nyakamon
Engedj szabadon (szabadon)
Itt várok a végzetemre
Amióta megszülettem
Lábam alatt sárgolyó forog
Ami száguld velem a végtelenben
A fényem halványul, de én
Táplálom a tüzet, hogy égjen
Porhüvelyem kitartó anyag
Ott száll a füstje, hogy égjen
Magamba zuhanok az univerzumban
Úgy félek sosem érek haza
Én vagyok a Nap mostoha fia
Körülöttem az időtlenség kora
Bele zuhanok az univerzumba
Úgy tűnik sosem érek haza
Én vagyok a Nap mostoha fia
Körülöttem az időtlenség kora
Hova tartok nem tudom még
A jövő ismeretlen
A levegő részecskéi
Fel izzanak előttem
Kritikus tömeg
Benne a lendület
Impulzusa nem szűnik soha
Szememben vakító óriás
Én vagyok a Nap mostoha fia
Magamba zuhanok az univerzumban
Úgy félek sosem érek haza
Én vagyok a Nap mostoha fia
Körülöttem az időtlenség kora
Bele zuhanok az univerzumba
Úgy tűnik sosem érek haza
Én vagyok a Nap mostoha fia
Körülöttem az időtlenség kora
Magamba zuhanok az univerzumban
Úgy félek sosem érek haza
Én vagyok a Nap mostoha fia
Körülöttem az időtlenség kora
Bele zuhanok az univerzumba
Úgy tűnik sosem érek haza
Én vagyok a Nap mostoha fia
Körülöttem az időtlenség kora
Megjelent: 2014. november 15
13 dal, 47 perc
Odalépek, valamit mondana
Ezt a kört én fizetem.
Remélem áttöri benne a gátat,
Hátha megoldja a nyelvet a párlat.
Mondd el, hogy mit érzel!
Kevés pénzzel is lehetsz boldog:
Lehetsz költő vagy éppen gondnok,
Belőled nem csinálnak bolondot.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
Alap, hogy őszinte vagy,
A szív a központ, nem az agy.
Sátrad a hátadon,
Elalszol szinte bárhol: vízen vagy szárazon.
A feles nem felesleges,
Ha az éjjel nem tökéletes.
Barátoddal osztod az álmod,
A málnásba a macival együtt jártok.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
Amit keresek, olyan szeretet,
Amiben nem kell játszani szerepet.
A szó elszáll, az emlék megmarad;
Teremtsél világot önmagad.
Nekem csak az a történelem,
Ami egyszer megtörtént velem.
És váljjon valóra minden,
Amit megadhat az Isten.
Kapcsolj ki, nincsen háború,
Ha néha a fröccsöd rádborul.
Nem jön majd derűre ború,
A pultos sem lesz szomorú.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám.
A számon a szívem,
A szíveden a szám,
Ami a szívemen, az a számon.
Megjelent: 2014. április 30.
1 dal, 3 perc
Éppen most léptem ki az ajtón,
Vár a halál előtti lét.
Néhány részlet még homályos,
Egyenlőre nem teljes a kép.
Érzéseid szerint még éjjel
Terepszemlét tartott a magány.
És még az sem tartott féken,
Hogy a szívem másra vár
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Önti az olajat a tűzre,
Már a válaszra se vár.
Megvan a terve előre,
Minden szava betalál.
Gyorsan párolog a nőre,
Hajnalt fogant az éj.
A ködből tör elő a pőre,
Ahogy a fény az arcához ér.
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Féktelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Féktelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Védtelenül megyek utánad,
A gyengémet régen kitaláltad.
Megbabonáz a szemedben a hatalom,
Ördögöd van angyalom.
Megjelent: 2013. november 18.
1 dal, 3 perc
| 1. | Holnap | 4:18 | |
| 2. | Eva Mendes | 3:26 | |
| 3. | Felhő Fenn Az Égen | 3:52 | |
| 4. | Hozzátok A Nőket! | 4:04 | |
| 5. | Hold | 3:12 | |
| 6. | Felfedező | 3:43 | |
| 7. | A Mennyország Kapujában | 3:39 | |
| 8. | Nevetségesen | 3:01 | |
| 9. | Adta Alám | 3:37 | |
| 10. | Fekete Mambó | 4:11 | |
| 11. | Dobj Egy Kötelet | 3:34 |
Ülnek az álnokok,
az asztal mögül,
terelik az állatok életét.
Nagyban játsszatok! - üzeni a mogul.
Emeli a tétet,
nincsen kivét.
Tulajdonképpen a tulajdon énem
karámba zárva várja, hogy árva
gyerekek népes serege kétes
eleme emelje be a szájába.
Szikkadt szívem alig kalapál,
gyorsan éri utol a halál.
Az összes harcnak egy a vége:
Mindent beterít a vesztes vére.
Holnap új élet indul.
Túlélem az éjszakát.
Szemtől szemben az árral.
Úszom a másik partra át..
Várakat állít magának az erő.
Nyáján tartja két szemét.
Nála a dáma mindig nyerő.
Lesből támad, nem kímél.
Ha nem lélegzik ki a lélek
A használt levegő
Úgy tör léket - nem kímél meg-,
Mint egy szerető.
A pajzson a résbe ha beletalál,
Gyorsan éri utol a halál.
Az összes harcnak egy a vége:
Mindent beterít a vesztes vére.
Holnap új élet indul.
Túlélem az éjszakát.
Szemtől szemben az árral
Úszom a másik partra át.
Ha nem lélegzik ki a lélek
A használt levegő
Nem kímél meg, úgy tör léket,
Mint egy szerető.
Van, aki hallgatja, van, aki nézi.
Van, aki nem tudja mire vélni.
Van, aki élvezi, van, aki visszavág.
Van, aki nem hiszi el, hogy az ember a Holdon járt.
Holnap új élet indul.
Túlélem az éjszakát.
Szemtől szemben az árral
Úszom a másik partra át.
Holnap új élet indul.
Túlélem az éjszakát.
Szemtől szemben az árral
Úszom a másik partra át.
Holnap új élet indul.
Túlélem az éjszakát.
Szemtől szemben az árral
Úszom a másik partra át.
Elbánt veled az érzelem,
nem segített az értelem.
Körbe-körbe egy tengelyen,
forogsz és nem fog meg semmi sem.
Ha jön a vihar és a falakat dönti szét,
ilyenkor mindenki elveszti azt a csöpp eszét.
Ha törnek az ágak, ne a fa alatt állj!
A villám ott könnyen eltalál.
Van, aki még mindig arra vár,
hogy a szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az isten rendez.
Te vagy az Eva Mendes.
A szíved keres, amíg csak heves reakcióba nem lép.
Hiába zártad a fiókba, úgysem adja fel a reményt.
Addig dobog, amíg meghallgatod,
hogy a vér az nem hűlt ki még.
És, hogy az élet kerek,
hogyha másnak is helyet hagysz magad mellett még.
Van, aki még mindig arra vár, hogy a
Szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az Isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.
Van, aki még mindig arra vár, hogy a
Szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az Isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.
Van, aki még mindig arra vár, hogy a
Szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az Isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.
Van, aki még mindig arra vár, hogy a
Szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az Isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.
Van, aki még mindig arra vár, hogy a
Szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az Isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.
Van, aki még mindig arra vár, hogy a
Szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az Isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.
Átjött hozzám este, éreztem hogy a teste,
arra kért, hogy hűtsem le, mer' felpörgette a hétvége.
Kérte a számom, régen a bárban, azt mondta,
még nem tudja hogy felhívjon-e, ha egyszer talán szükség lenne rám.
Mondtam neki, hogy mostanában inkább kerülöm a balhét,
ha neki mindegy hát lehetek én is néha az ágyban a kellék.
Ha másra vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam, és le kell vágnom a hajam.
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
Szóval, inspirálja, hogy az élet spirálban folyik meg a részletek,
amiket a lelki-szemetesládában az ember szem észrevett.
Kkidobott emlékek hátán visz az út, ami hozzá elvezet,
aminek a végén kézen ragad és elrepít majd az élvezet.
Arra várt, hogy eltűnjön felőle már ez az árnyék,
az eső sem eshet örökké és kezdődhet a fényjáték.
Ha erre vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam és le kell vágnom a hajam.
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
Gyűlik a vérben a vegyület, leltároznak az izmok,
nő a körben a kerület, cigizik a gangon a gondnok.
A falakon díszek lógnak, a plafonon ég a csillár,
a padlón áznak a gyertyák, készen áll az oltár.
Hozzátok a nőket!
Az éjjeli szereplőket!
Hozzátok a nőket!
Nekünk most nem mindegy, honnan jön az álom,
vörös szőnyegen vagy vásári foltos lóháton.
Ha elvisz innen minket, arra az útra,
ahol tabu mentes álmaink válnak valóra.
Hozzátok a nőket!
Az éjjeli szereplőket!
Hozzátok a nőket!
Úgy mész majd el innen, hogy nem bántál meg semmit,
mert mostantól mással élsz az életed végéig.
Megkéne tisztulnod, ahhoz gyónni kéne,
de ahhoz, hogy gyónhassál, vétkezzél már végre!
Hozzátok a nőket!
Az éjjeli szereplőket!
Hozzátok a nőket!
(BMW-vel visznek minket)
A Hold az égen, a vér az érben,
a hang a szélben, a fák tövében
azt mesélik, hogy itt minden
összeérhet a végtelenben.
Tegnap még vártad a holnapot,
mostanra az idő elkopott.
A végzet nem visz már tovább,
kérdésre választ itt talált.
A tűz csóvája azt csodálja,
hogy repít el a szavak szárnya.
Szirén hangja az óceánban
kalóz fattyát a vízbe zárja.
Tegnap még vártad a holnapot,
mostanra az idő elkopott.
A végzet nem visz már tovább,
kérdésre választ itt talált.
Melléd ült, kézen fogott,
adott neked egy csillagot.
Épp az volt, ami elhozott,
amelyiken ültek az angyalok.
A Föld titokban az égre vágyik,
délibábban egy felhőn játszik.
Ott maradna, ha lenne mersze.
Az égbe zárva, mindörökre.
Gyújtsd be a rakétákat, én készen állok a hosszú útra!
Olyan helyekre repít a gép, ahol egy nap nem 24 óra.
A sötétség túloldalán már megvan írva a sorsom.
Csak a vég és a kezdet közötti teret és időt kell kisorsolnom.
Felfedező vagyok egy olyan helyen,
ahol még soha nem járt senki sem.
Először teszem a lábam,
egy földrészre, ahova mindig vágytam.
Az égitesteken azt keresem, hogy a lelked melyiken éli át
a pillanatot, amikor Rómeó újra láthatja Júliát.
Valahol az égi állatkertben megkeresem és befogom a bikát,
a hátán repülök át a fénytengeren, nem állít meg Dávid se Góliát.
Felfedező vagyok egy olyan helyen,
ahol még soha nem járt senki sem.
Először teszem a lábam,
egy földrészre, ahova mindig vágytam.
Felfedező vagyok egy olyan helyen,
ahol még soha nem járt senki sem.
Először teszem a lábam,
egy földrészre, ahova mindig vágytam.
És én lehetek az első, életre keltő.
Energia hordozó építő vagy romboló.
Felfedező vagyok egy olyan helyen,
ahol még soha nem járt senki sem.
Először teszem a lábam,
egy földrészre, ahova mindig vágytam.
Felfedező vagyok egy olyan helyen,
ahol még soha nem járt senki sem.
Először teszem a lábam,
egy földrészre, ahova mindig vágytam.
Felfedező vagyok egy olyan helyen,
ahol még soha nem járt senki sem.
Először teszem a lábam,
egy földrészre, ahova mindig vágytam.
Felfedező vagyok egy olyan helyen,
ahol még soha nem járt senki sem.
Először teszem a lábam,
egy földrészre, ahova mindig vágytam.
Se férfi, se nő, sem a halhatatlan erő!
Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
ezer mérföldenként tör fel.
Felhőkön ülnek a percek,
hívnak, hogy én is menjek
árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.
Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.
Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.
Nevetségesen
Táncolsz.
Nevetségesen,
Nevetségesen
Táncolsz.
Nevetségesen.
Itt megyünk az utcában, te meg mögöttem.
Lehánytad a nadrágodat és bizonyos körökben.
Ez nem jön be, és mi lettünk a két kellemetlen vendég.
Kirúgtak minket, mielőtt túl messzire mennénk.
Nevetségesen
Táncolsz.
Nevetségesen,
Nevetségesen
Táncolsz.
Nevetségesen.
Az utolsó emlékem rólad az, hogy meztelen
vagy és kúszva-mászva vágunk át a kerteken.
Néhány emlék van, ami megmaradt, felszenteltük a tűzfalat.
Hajnalban rajtakaptalak, smároltál lenn a pult alatt.
Nevetségesen
Táncolsz.
Nevetségesen,
Nevetségesen
Táncolsz.
Nevetségesen.
Az éjszaka make-upja mögé megbújva,
túl a színeken élt ő, a névtelen.
Ne hívd, majd megtalál! Csak az alkalomra vár.
Hanghullámokon, elkap egy szép napon.
Futnék utána, csak tudnám merre.
Ki hagyta így a színeket összekeverve?
Ahol a kezdet, ott a vége.
nem tudom, hogy honnan és azt sem, hogy merre ....
Ment, és közben nem kérdezett semmit.
Ő már tudta nagyon jól,
Ez most csak kalandról szól,
nevét sem mondta, csak:
Adta alám a lovat a fülembe.
Adta alám a lovat a fülembe.
Fejére húzta nappal a felhőt,
A gyűrűs ujja köré tekergőt.
Szíve kezében, lelkem harangja
Az éj sötét zugába hív kalandra.
Torkomban tövis, agyamban csákány.
Felmászott hozzám, holtan talált rám.
Minden ott kezdődik el,
Ahol a világ térdepel.
Minden ott kezdődik el,
ahol már nem érnek el.
Ment, és közben nem kérdezett semmit.
Ő már tudta nagyon jól,
Ez most csak Kalandról szól,
nevét sem mondta, csak:
Adta alám a lovat a fülembe.
Adta alám a lovat a fülembe.
Ment, és közben nem kérdezett semmit.
Ő már tudta nagyon jól,
Ez most csak kalandról szól,
nevét sem mondta, csak:
Adta alám a lovat a fülembe.
Adta alám a lovat a fülembe.
Ment, és közben nem kérdezett semmit.
Ő már tudta nagyon jól,
Ez most csak kalandról szól,
nevét sem mondta, csak:
Adta alám a lovat a fülembe.
Adta alám a lovat a fülembe.
Ment, és közben nem kérdezett semmit.
Ő már tudta nagyon jól,
Ez most csak kalandról szól,
nevét sem mondta, csak:
Adta alám a lovat a fülembe.
Adta alám a lovat a fülembe.
A szobámban fekve hallgatom,
ahogy a hírek átjönnek az ablakon.
És eljutnak hozzám a réseken,
s megakad a fülem egy részleten.
Valakit elvittek a farkasok,
a zajban hiába ordított.
A lány aki pirosba öltözött,
eltévedt a fák között.
Fekete Mambó
elrabolja a lelkeket,
elrabolja a lelkeket.
Fekete Mambó
elrabolja a lelkeket,
elrabolja a lelkeket.
Egy ragadozó, aki táplálkozik mindennel ami élő.
A sötétben maradva vár az életmódja rejtőzködő.
A fogát csak akkor mutatja meg, amikor menekülni már késő.
Ha kiszemel téged nincs ami megvéd neked véged és végig is nézed
Fekete Mambó
elrabolja a lelkeket,
elrabolja a lelkeket.
Fekete Mambó
elrabolja a lelkeket,
elrabolja a lelkeket.
Keménynek álcázza magát a gyenge
közben az életével játszik.
A szabályok úgy vágnak, mint a penge.
A vegyszer nem hibázik.
A tudatlanság fáján kígyó mászik,
gyümölcs a szájban farkas a házban
a küszöbön a halál virágzik.
Fekete Mambó
elrabolja a lelkeket,
elrabolja a lelkeket.
Fekete Mambó
elrabolja a lelkeket,
elrabolja a lelkeket.
Én kiszívnám belőled a mérget,
csak azért, hogy a lényed.
Tovább nőjjön benned, a véget
nem érő kísérlet, célhoz
érjen és a régi álmod
valósággá váljon.
De nem látok át a falakon,
és az elém emelt határon.
Tudom, változó a lélek,
nem nyugszik meg, amíg
az égbe nem ér és aztán
megint jönnek a mélyek.
Felsorakoznak a tények.
Az élet egy kísérlet,
hogy ki marad ember és
kiből lesz kísértet.
Dobj egy kötelet nekem!
Én kihúzlak téged a mélyből,
ahova nem menne senki
csak úgy le a jókedvéből.
Lennék: örvény, ami felhúzna
az óceán aljáról;
Gát, ami megvéd téged a fákat
sodró áradástól.
Nem várnám meg a végét,
amikor nincs már visszaút.
A híd, amin átmentél már rég
és lassan a vízbe hull.
Tudom kárhozatban élek.
nem nyugszom meg, amíg;
A mélybe nem érek,
Ahol felsorakoznak a tények, hogy:
Van, akit a pénz
És van, akit a hit éltet.
Dobj egy kötelet nekem!
Én kihúzlak téged a mélyből,
ahova nem menne senki
csak úgy le a jókedvéből.
Öntsél mindent a földre!
Szabad az ég fölötted.
Ami lefele húzna,
Ott van már mögötted.
Az élet egy kísérlet,
hogy ki marad ember és
kiből lesz kísértet?
Dobj egy kötelet nekem!
Ki marad ember és
kiből lesz kísértet?
Az élet egy kísérlet.
Menekül minden a földről,
ami nem bírja már nézni,
hogy az állatokat sem az embereket
Nem hagyják tovább élni.
és a nyakába kötnek mindent,
hogy érezze a súlyát,
Ha elszabadulna, csak annál jobban
meghúzzák a pórázt.
Dobj egy kötelet nekem!
Én kihúzlak téged a mélyből,
ahova nem menne senki
csak úgy le a jókedvéből.
Öntsél mindent a földre!
Szabad az ég fölötted.
Ami lefele húzna,
ott van már mögötted.
Dobj egy kötelet nekem!
Dobj egy kötelet nekem!
Dobj egy kötelet nekem!
Dobj egy kötelet nekem!
Az élet egy kísérlet.
Ki marad ember és
kiből lesz kísértet?
Az élet egy kísértet.
Ki marad ember és
kiből lett kísérlet?
Megjelent: 2012.október 31.
11 dal, 40 perc
| 1. | Így a jó | 4:19 | |
| 2. | Nézz rám a buszon | 4:08 | |
| 3. | Mit gondol | 3:14 | |
| 4. | Hipnotizőr Király | 3:03 | |
| 5. | Albérletem | 4:40 | |
| 6. | Test vagyok | 3:40 | |
| 7. | Mikrobák | 4:20 | |
| 8. | Ha belehalna | 3:50 | |
| 9. | 6 diplomás | 3:06 | |
| 10. | Vágjál lyukat a kádba | 3:41 | |
| 11. | Kedvenc mindenem a biciklim | 4:03 | |
| 12. | Ébressz fel | 3:34 | |
| 13. | Igyunk meg mindent | 3:35 | |
| 14. | Valami kell | 3:33 |
Fürödjünk sárban, az éjszakában.
Nem végig gondolva, zsigerből nyomva.
Mondjuk a Napnak, fel is robbanhat.
Ez aztán tényleg, senkire sem hat.
Repüljünk együtt!
Te is szereted.
Landoljunk együtt!
Te is szereted.
Ugorjunk el együtt!
Te is szereted.
Merüljünk együtt!
Ha neked így a jó.
Ha nekem így a jó.
Maradjunk együtt, annyira bírlak,
körbe utaztam a földet miattad.
Van még valami az egyik zsebemben,
vedd ki nyugodtan, neked tekertem.
Mászunk fel a hegyre!
Te is szereted.
Kúszunk le a völgybe!
Te is szereted.
Álljunk meg egy percre
Te is szereted.
Menjünk a térre!
Ha neked így a jó.
Ha nekem így a jó.
Barna a haja, a szeme kék
cipője kopott, nekem elég
ő az igazi, csak az enyém
velem utazik, épp ahova én
barna a haja, a szeme kék
cipője kopott, nekem elég
ő az igazi, csak az enyém
velem utazik, épp ahova én
nézek rá, nincsen zavarban
egymásra borulunk majd, egy hajtűkanyarban
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
ó, nézz rám a buszon
minden reggel, együtt utazunk
így élünk és gondolkodunk
pörög az idő, forog a kerék
az ereinkben, ég a keverék
a füleiből, hangos zene szól
leszállhatunk, bármikor
tűz a lelke, ragyog a nap alatt
együtt érjük el, az alagutat
nézek rá, nincsen zavarban
egymásra borulunk majd, egy hajtűkanyarban
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
ó, nézz rám a buszon
ó, nézz rám a buszon
barna a haja, a szeme kék
cipője kopott, nekem elég
ő az igazi, csak az enyém
velem utazik, épp ahova én
nézek rá, nincsen zavarban
egymásra borulunk majd, egy hajtűkanyarban
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
ó, nézz rám a buszon
ó, nézz rám a buszon
Délután indult el otthonról,
senki sem tudja, hogy mit gondol
senki sem tudja, hogy miért nem szól.
Hálózsákban utazva
üzent falakra írva,
arcát az eső mossa el.
Lipcsében egy lokálban,
éjféli előadásban
felismertem, biztos, hogy ő
volt, aki megmutatta,
legjobban ő csinálja,
legtöbbet keres mind közül.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Úgy rázza, ahogy senki,
csak vele akar mindenki,
külön találkozót privát.
Azt mondták babyszitter,
de így lett több bevétel
hétvégi kiruccanásokból,
mindenre, ami drága
sminkekre és ruhákra,
ahogy jöttek, úgy mentek el.
Nem maradt, csak egy emlék,
egy gazdag férfi vendég,
kivel most tartós kapcsolat.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Senki sem tudja, hogy mit gondol,
senki sem tudja, hogy miért nem szól,
senki sem tudja, hogy hol táncol.
Van egy álom, amit te szeretnél.
Tegyek félre mindent a kedvedért,
hogy már nincsen messze a kánaán,
meg ott majd a szabadság vár reám.
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Majd te mondod, hogy merre kell menni,
csukott szemmel csak abban hinni,
hogy egyedül már biztos nem menne,
hogy az ember elveszett lenne.
Azt mesélted, hogy ott lesz a hegyen túl,
ahol a hegyek csúcsa az égbe nyúl,
meg hogy szeljük át az óceánt,
ott az édes élet íze vár.
Becsuktam a szemem,
megszédült a fejem,
amit mondtál
elhittem neked.
De túl a hegyeken
nem fogod a kezem,
nem táncolok,
mint egy marionett.
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem.
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Megvan végre a bérlemény,
nem érdekel a vélemény,
hogy hangosan szól a rádió,
nekem most pont így lesz jó.
Havonta szépen kifizetem
a főbérlőnek a költségem,
reggel sokáig zuhanyzom,
a vécét éjjel is lehúzom.
Nem kell többé jelentenem, hogy
jön este néhány vendégem,
akik egy kicsit hangosak,
másnap délig maradnak.
Beteszünk néhány jó zenét,
egyenként mindenki kedvencét,
Beájulunk egy dallamon,
hiába kopog a szomszéd, nem hallom.
(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
A szürke falak között enyém a világ.
Fejemre teszem én a papírkoronát.
Nem eszem már egy hete csak vizet iszom.
Személyes birodalmamat meghódítom.
Élek majd hagymán, vizen és kenyérhajon.
Hangokat rajzolgatok egy zsírpapíron.
Felfedező utat teszek a plafonon.
Az univerzumomat körbe utazom.
Gyere föl hozzám éjszaka,
megmutatatom milyen laza
tudok lenni hajnalban,
elbújok a hajadban.
Ha beszélgetni még van kedved,
főzök egy kávét nekem s neked,
a ruhádat hagyd az előszobában,
a többit tedd le a galériámban.
(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
Visszatalálok veled este részegen.
Üres utakon át, beszélő jeleken.
Árnyékba kerülünk a Hold túloldalán.
Fényéveket repülünk át egy katicán.
Boldogan utazunk a féreglyukakon,
alagutakon távoli csillagokon,
éjszakai buszokon és járatokon,
otthon a lépcsőházban és a teraszon.
(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
A szürke falak között enyém a világ.
Fejemre teszem én a papírkoronát.
Nem eszem már egy hete csak vizet iszom.
Személyes birodalmamat meghódítom.
Élek majd hagymán, vizen és kenyérhajon.
Hangokat rajolgatok egy zsírpapíron.
Felfedező utat teszek a plafonon.
Az univerzumomat körbe utazom.
Az ami volt,
eltűnt rég
nem maradt
semmilyen emlékkép
elmezavar
összekavar
közben beveszek
valamit még
elmentél
elvittél
mindent csak a
testem hagytad
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér
Test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy húzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok
az aki volt
eltűnt rég
ez már nem az a
jellemkép
vámpír rém
ez vagyok én
ez a test már csak
éjszaka él
hullámvölgy
felgöngyölt
mindent
csak a testem hagyta
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér
Test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy húzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok
Test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy húzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok
Test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy húzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok
Test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy húzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok
Mindenféle teóriát kitaláltak már arról hogy működik a világ.
Általában igazuk volt de aztán kiderült, hogy mégsem úgy van, ahogy gondolják.
Mert ez igazából
csak találgatásokból,
kábítószerek alatt elképzelt dolgokból, mesékből és filozófiákból
alakult ki, hogy hogy van a világ,
nem tudjuk és én sem hiszem, senki sem lát
az Univerzum végére.
Hogy! Isten-e vagy ördögök,
játékos kis fénygömbök,
ember és állatok,
mikrobák kiáltsatok!
oh ooooooh
Sokfelől érkezett életformák, sejtek, szövetek és ódon őssejtszervezetek!
Mondjátok utánam, hogy nem értetek semmit, mert ez olyan, amit nem is érthettek.
Senki sem tudja, hogy mi lesz,
senki sem érti, hogy miért lett
így ahogy most van és nem tudjuk
mit kéne tenni ilyenkor,
amikor nem is látjuk
azt, hogy a világ végén mi van.
Isten-e vagy ördögök,
játékos kis fénygömbök,
ember és állatok,
mikrobák kiáltsatok!
oh ooooooh
(...nem tudjátok, hogy honnan jöttetek és azt sem hogy hová fogtok majd megérkezni...
...mi jön majd azután, amikor kimondják hogy ennyi és
megnyomják azt, hogy kontrol del,
gondold el...
...intuíció és logika
előre kiszámított landolás
mesés érvekkel alátámasztott saját számításokból eredő eredmények és más
élőlények)
Lent a földön áll,
ki tudja mióta, hány
éve van még vissza,
míg az élet vizét kiissza.
Benne rejlik az élet titka,
nem is tudja, hogy mennyire ritka
dal szól benne, tombol,
mikor az álmaira gondol.
Felrepítik a csillagokba,
onnan hullik vissza a porba
felhő lelke, zivatar szeme
a villámokat szórja.
Kirepül az égbe,
a világ tetejére.
Onnan kizuhanna,
hogyha belehalna.
Kirepül az égbe,
a világ tetejére.
Onnan kizuhanna,
hogyha belehalna.
Darabjaira szedte,
összegyűjtögette,
újra összerakta,
feje helyén a farka.
Visszafelé csinálna mindent,
megteremti magának Istent,
szivárványból esőcseppet,
a Napból kihűlt testet.
Kirepül az égbe,
a világ tetejére.
Onnan kizuhanna,
hogyha belehalna.
Saját farkát kergető sárkány,
önmagát pusztító járvány,
körbe körbe tekeredik rajta
a föld magához húzza.
Aztán felrepíti a csillagokba,
onnan hullik vissza a porba
felhő lelke, zivatar szeme
a villámokat szórja.
Kirepül az égbe,
a világ tetejére.
Onnan kizuhanna,
hogyha belehalna.
Kirepül az égbe,
a világ tetejére.
Onnan kizuhanna,
hogyha belehalna?
Mindig jön egy ember,
aki megmondja, hogy mit kell
tenni, aztán minden összeomlik.
Ne hallgassál rájuk,
ne légy a barátjuk,
a bajban úgyis otthagynak majd téged.
Mostantól nem érdekel
az, hogy ki kinek térdepel,
legjobb lesz a kerékvágásomban.
Inkább maradok otthon,
nem lesz semmi gondom,
egy életem nem adom a kezébe.
Mától minden más lesz,
ezzel bárkit rávesz,
nem válogat az ínyenc eszközökben.
"- Be kell ebbe szállnom, úgysincs mit csinálnom!"
Mindig van egy olcsó kiskapu.
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Koncentrálok a gyenge pontra,
kérdés ellen győz a kontra,
választ adni egyszer sem fogok.
Kényes részek elkerülve,
megbeszélés eltörölve,
én fütyülök, ti meg táncoltok!!
Mindig jön egy ember,
aki megmondja, hogy mit kell
tenni, aztán minden összeomlik.
Ne hallgassál rájuk,
ne légy a barátjuk,
a bajban úgyis otthagynak majd téged.
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Ha öleltél barátot
aki már rég hiányzott
vágjál lyukat a kádba
Talán így megnyugodna
a lelked nyugtalanja
vágjál lyukat a kádba
Ha túl sok volt a dráma
ember tragédiája
vágjál lyukat a kádba
Ha már rég kicsordulna
egy fénycsepp az arcodra
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
Ha már a nap se sütne
az eső már nem esne
vágjál lyukat a kádba
Ha már a szél se fújna
ha már a jég se fagyna
vágjál lyukat a kádba
Ha almafára másznál
amit már rég kivágtál
vágjál lyukat a kádba.
Ha nem tudsz már felállni
Jópofát se vágni
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
vágjál lyukat a kádba
Kedvenc mindenem a biciklim.
Kedvenc mindenem Szerelem.
Kedvenc mindenem,
elvisz engem bárhová, ahová csak képzelem.
Kiterítve a térkép az asztalon.
Tekerek rajta ezt már jól tudom
elrepülök, ameddig lehet,
völgyeken dombokon.
Áttekerek a zűrös városon.
Közben a kereket hallgatom.
Kilő egy kavicsot oldalra, és az
koppan egy házfalon.
Amikor tekerem azt hiszem szeretem,
ettől majd megizzad mind a két tenyerem.
Bármikor ráülök, onnantól szédülök,
tekerve kergülök mert nekem ez jó.
Túr, de a Balaton nem a francia.
Badacsony tetejéről félig már Adria.
Mámorban tekerek, jó sokat nevetek,
első fék behúzva repülök én, aztán
angyalként elszállok, járom a világot,
felhőkön ugrálva én mindent imádok,
tekerjünk eleget, csináljunk gyereket,
nekem a tekerem szerelem.
Nekem ez jó, jó, jó...
(Mert nekem az jó)
Áttekerek a zűrös városon.
Közben a kereket hallgatom.
Kilő egy kavicsot oldalra, és az
koppan egy házfalon.
Áttekerek a zűrös városon.
Közben a kereket hallgatom.
Kilő egy kavicsot oldalra, és az
koppan egy házfalon.
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.
Tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.
Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.
Minél lejjebbről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.
Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.
Igyunk meg mindent ma éjjel,
hígítsuk fel veritékkel,
törjük meg az átkot,
ébresszük fel a várost!
Felejtsük el a leckét,
nyissuk ki a szelencét,
induljon meg a mámor,
találjon el ma Ámor!
Látszik, mi a lényeg,
mikor kihúnynak a fények,
A lelkek táncolnak,
életről álmodoznak.
A sorsuk fonalából
vitorlát szőnek a szélben.
Megmossák az arcuk
egymás víztükrében!
Másszunk fel lajtorján,
büszke lányok hófehér combján,
romkocsmák méhében
szülessen újra az énem!
Tereken és utcákon,
szívdöglesztő nyáron
dúshajú szirének
énekelnek az éjnek.
Igyunk meg mindent ma éjjel,
hígítsuk fel veritékkel,
törjük meg az átkot,
ébresszük fel a várost!
Tereken és utcákon,
szívdöglesztő nyáron
dúshajú szirének
énekelnek az éjnek.
Sötétben nincs határ,
mindenki erre vár,
vigyázz mert alkapod,
ragájos flúgosok.
Valahogy vonz a baj,
megront a zűrzavar,
fekete albinó,
pörög az indigó
Odakint bőgnek a szarvasok,
én még mindig őz vagyok.
Mennék, ha hívnál - mondja nekem,
én nem tudom,
hogy milyen lesz a holnapom.
Nap jön, nap megy.
Szerelmesnek lenni
olyan, mint egy álom,
amiben a rókát
forgatják nyárson.
Valami kell ma éjjel,
valami kell ma éjjel,
valami kell ma éjjel,
de reggel menj el!
Tépik egymást a farkasok,
üldöznek démonok.
Baj van az agyban.
Megmenthet-e a Biblia,
ha így rángat a kémia?
Szem, láb, arc, haj.
A tökéletes ember
olyan, mint egy álom:
szemében rózsák,
a szíve meg bársony.
Valami kell ma éjjel,
valami kell ma éjjel,
valami kell ma éjjel,
de reggel menj el!
Szerelmesnek lenni
olyan, mint egy álom,
amiben a rókát
forgatják nyárson.
Valami kell ma éjjel,
valami kell ma éjjel,
valami kell ma éjjel,
de reggel menj el!
Megjelent: 2011. január 31.
14 dal, 52 perc
| 1. | Hipnotizőr Király | 3:01 | |
| 2. | Kedvenc Mindenem a biciklim | 4:01 | |
| 3. | Hatdiplomás | 3:04 | |
| 4. | Albérletem | 4:36 |
Van egy álom, amit te szeretnél.
Tegyek félre mindent a kedvedért,
hogy már nincsen messze a kánaán,
meg ott majd a szabadság vár reám.
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Majd te mondod, hogy merre kell menni,
csukott szemmel csak abban hinni,
hogy egyedül már biztos nem menne,
hogy az ember elveszett lenne.
Azt mesélted, hogy ott lesz a hegyen túl,
ahol a hegyek csúcsa az égbe nyúl,
meg hogy szeljük át az óceánt,
ott az édes élet íze vár.
Becsuktam a szemem,
megszédült a fejem,
amit mondtál
elhittem neked.
De túl a hegyeken
nem fogod a kezem,
nem táncolok,
mint egy marionett.
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem,
ezt elhiszem,
ezt nem hiszem.
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Na, na, na, na, na, na, na
Hipnotizőr király!
Kedvenc mindenem a biciklim.
Kedvenc mindenem Szerelem.
Kedvenc mindenem,
elvisz engem bárhová, ahová csak képzelem.
Kiterítve a térkép az asztalon.
Tekerek rajta ezt már jól tudom
elrepülök, ameddig lehet,
völgyeken dombokon.
Áttekerek a zűrös városon.
Közben a kereket hallgatom.
Kilő egy kavicsot oldalra, és az
koppan egy házfalon.
Amikor tekerem azt hiszem szeretem,
ettől majd megizzad mind a két tenyerem.
Bármikor ráülök, onnantól szédülök,
tekerve kergülök mert nekem ez jó.
Túr, de a Balaton nem a francia.
Badacsony tetejéről félig már Adria.
Mámorban tekerek, jó sokat nevetek,
első fék behúzva repülök én, aztán
angyalként elszállok, járom a világot,
felhőkön ugrálva én mindent imádok,
tekerjünk eleget, csináljunk gyereket,
nekem a tekerem szerelem.
Nekem ez jó, jó, jó...
(Mert nekem az jó)
Áttekerek a zűrös városon.
Közben a kereket hallgatom.
Kilő egy kavicsot oldalra, és az
koppan egy házfalon.
Áttekerek a zűrös városon.
Közben a kereket hallgatom.
Kilő egy kavicsot oldalra, és az
koppan egy házfalon.
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
KEDVENC MINDENEM A BICIKLIM
Mindig jön egy ember,
aki megmondja, hogy mit kell
tenni, aztán minden összeomlik.
Ne hallgassál rájuk,
ne légy a barátjuk,
a bajban úgyis otthagynak majd téged.
Mostantól nem érdekel
az, hogy ki kinek térdepel,
legjobb lesz a kerékvágásomban.
Inkább maradok otthon,
nem lesz semmi gondom,
egy életem nem adom a kezébe.
Mától minden más lesz,
ezzel bárkit rávesz,
nem válogat az ínyenc eszközökben.
"- Be kell ebbe szállnom, úgysincs mit csinálnom!"
Mindig van egy olcsó kiskapu.
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Koncentrálok a gyenge pontra,
kérdés ellen győz a kontra,
választ adni egyszer sem fogok.
Kényes részek elkerülve,
megbeszélés eltörölve,
én fütyülök, ti meg táncoltok!!
Mindig jön egy ember,
aki megmondja, hogy mit kell
tenni, aztán minden összeomlik.
Ne hallgassál rájuk,
ne légy a barátjuk,
a bajban úgyis otthagynak majd téged.
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Hatdiplomás közgazdász vagyok!
Bármit mondtok, én mindent tudok!
Senkiházi amatőrök, nem látjátok, ki a főnök?!
A diplomáktól én elájulok!
Megvan végre a bérlemény,
nem érdekel a vélemény,
hogy hangosan szól a rádió,
nekem most pont így lesz jó.
Havonta szépen kifizetem
a főbérlőnek a költségem,
reggel sokáig zuhanyzom,
a vécét éjjel is lehúzom.
Nem kell többé jelentenem, hogy
jön este néhány vendégem,
akik egy kicsit hangosak,
másnap délig maradnak.
Beteszünk néhány jó zenét,
egyenként mindenki kedvencét,
Beájulunk egy dallamon,
hiába kopog a szomszéd, nem hallom.
(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
A szürke falak között enyém a világ.
Fejemre teszem én a papírkoronát.
Nem eszem már egy hete csak vizet iszom.
Személyes birodalmamat meghódítom.
Élek majd hagymán, vizen és kenyérhajon.
Hangokat rajzolgatok egy zsírpapíron.
Felfedező utat teszek a plafonon.
Az univerzumomat körbe utazom.
Gyere föl hozzám éjszaka,
megmutatatom milyen laza
tudok lenni hajnalban,
elbújok a hajadban.
Ha beszélgetni még van kedved,
főzök egy kávét nekem s neked,
a ruhádat hagyd az előszobában,
a többit tedd le a galériámban.
(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
Visszatalálok veled este részegen.
Üres utakon át, beszélő jeleken.
Árnyékba kerülünk a Hold túloldalán.
Fényéveket repülünk át egy katicán.
Boldogan utazunk a féreglyukakon,
alagutakon távoli csillagokon,
éjszakai buszokon és járatokon,
otthon a lépcsőházban és a teraszon.
(Ez az enyém, ez az enyém, ez az enyém...)
A szürke falak között enyém a világ.
Fejemre teszem én a papírkoronát.
Nem eszem már egy hete csak vizet iszom.
Személyes birodalmamat meghódítom.
Élek majd hagymán, vizen és kenyérhajon.
Hangokat rajolgatok egy zsírpapíron.
Felfedező utat teszek a plafonon.
Az univerzumomat körbe utazom.
Megjelent: 2010. április 16.
4 dal, 14 perc